„Álmomban sokszor láttam vonatot leszaladni a
sínről, hiába menekültem előle, robogott utánam a dűlőúton, a réten, végig a kertek alatt. Szerencsére az álomban a végső veszedelem olyan ritka, mint a teljes gyönyör. A vonat engem soha el nem gázolt. Ám bizonyos voltam benne,
hogy egyszer a valóságban is leszalad a sínről. Én tudom meg először, mert ki gondol más ilyen dologra? Én a vonatokra mindig vigyázok, hogy a sínen maradjanak,
és ha lefutnak, akkor… Akkor már minden lehetséges, semmi sem tilos. Szaladok,
leakasztom a templomkulcsot… feltárom a nagy templomajtót, és ha a kötéllel nem tudom megmozdítani a nagyharangot, akkor fel egyenest a toronyba, ott verem
félre a harangokat. A toronyablakról nézem, hogyan torlaszolják el ölfákkal a vonat útját.”
