„Lysias csüggedten nézett rá. A leány hűvös tartózkodása kezdte
ingerelni. Mintha észre sem venné, hogy szépsége milyen hatással van reá, makacsul kitér minden közeledés elől, nem gőggel, szerényen, de nem
igyekszik elrejteni közönyét, melyet vele szemben érez. Hirtelen olyan
gondolata támadt, mely agyába kergette a vért.
Hátha jegyese, vagy éppen férje van otthon, akit szeret. És ezek,
úgy hallotta, lenézik az idegent, pogányoknak vagy barbároknak nevezik
őket. Ez a gondolat most fölkeltette gőgjét és nyugalmat erőltetve
magára, megkockáztatta a kérdést.”
