Maupassant a kispróza mestere, a modern novella kialakulásának meghatározó személyisége. Alakjairól néhány gesztussal, fordulattal rajzol teljes karaktert. Ábrázolásmódja többnyire ironikus, nem ritkán metsző: a korabeli francia társadalom szinte minden rétegéről leleplező képet rajzol. Az 1880-as évek második felében, ahogy idegbaja elhatalmasodik, novelláiban előbb megjelenik, majd megsokasodik a rejtelmes, a kísérteties. Hátborzongató novellái túllépnek a valóságon, a realizmus Flaubert utáni fő alakja még a megzavarodott lélek irrealizmusának is a legművészibb ábrázolója lesz.A kötet elbeszéléseit bevezető Gömböc, a kiábrándult, a polgári álszentség gesztusait, hamis fölényét nagyszerű realizmussal leleplező novella lényegretörő elbeszélői szerkezetben, biztos kézzel vezet a kulcsszerű fordulathoz. Lírai és humoros hatások elegye A Tellier-ház című novella, melyben a „madame” unokahúgának első áldozására vonul ki a nyilvánosház lánynépsége. A gyűjtemény címadója, Az örökség remekmívű elbeszélés. Vízkereszt közeledtekor méhkasként zsong a Tengerészeti Minisztérium: a hivatalnokok mind találgatják, ki kap előléptetést, ki részesül jutalomban. Itt serénykedik hősünk, César Cachelin, a tengerészgyalogság egykori tisztje is. Jó okkal számíthat arra, hogy egyetlen lánya, Coralie Cachelin rövidesen tekintélyes örökség birtokába jut milliomos nővére, Charlotte néni jóvoltából. Ám César Cachelin retteg a gondolattól, hogy olyan ember kezébe kerül a nagy vagyon, aki tönkreteszi a családot. És ekkor, ezen a napon isteni szikra pattant ki az agyából…
